A homlokzati díszítésben gazdag, védett épület helyén egy 1881-ben épült kis nyaraló állhatott. A Zala június 1-én beszámolt arról, hogy az előző szezon óta két új nyaraló is épült, az egyik a Pethő-féle mellett, Gyivis szobafestőé, amelyet az 1889-es térkép ezen a helyen jelölt. Egy 1882. májusi hirdetés szerint a Gyivis-nyaralóban két bútorozott szoba és egy konyha is kiadó volt. A veszprémi Gyivis János által épített nyaraló sok éven át, még 1892-ben is szerepel a vendégnévsorokban.

Következő tulajdonosára Blaha Lujza naplójából következtethetünk:

„Egy magyar érzelmű, jóféle német emberre is tettünk szert, akire szinte csodás hatással volt a Balaton. Dr. Schiffner bécsi lakos és többszörös háziúr eljött egy nyáron Füredre, és itt annyira megtetszett neki, hogy jövő évben már szőlő-és házhelyet vett, harmadévre már felépített szép nyaralóját. Van yachtja, benzines hajója, csónakjai, egész kis flottája. De ez mind semmi! Most következik a Balaton varázsa: a bécsi németből magyar állampolgár lett, aki úgy megszeretett bennünket és Magyarországot, hogy bécsi lakását felhagyta, Fiuméban vett egy szép villát, és a telet ott, a nyarat pedig Füreden tölti, csak a házbért megy fölszedni Bécsbe, hogy azt magyar földön költse el. Sok ilyen német kellene nekünk. Férjemnek nagyon jó barátja és szinte állandó vadásztársa."

Blaháék 1893-ban vették nyaralójukat, tehát a bécsi barát az 1893 utáni években jöhetett Füredre, A fürdővendégek névsora szerint. 1899 júniusiban már saját nyaralójában pihent a Blaha-naplóban is említett Hassenstab-Schiffner ügyvéd és nagybirtokos családja.

Ettől kezdve elsősorban Dr. Hassenstab-Schiffner Rudolf és Rezső nyaralt itt, akik mindig adakoztak a kórházra. 1904-ben Rudolf már Fiuméból jött Füredre. Az 1908-as Anna bálon Rudolf és neje Blahékkal együtt szórakozott. 1911-ben a felső országúti fasorban a legdíszesebb nyaralót (öt szoba kabinet, cselédszoba és konyha) dr. Schiffner kiadta. Még itt nyaraltak 1916-ban is. A következő évben már mások bérlik.

Az első világháború után a család neve nem szerepel a füredi dokumentumokban, az épület új tulajdonoshoz kerülhetett. 1940-ben már özvegy Nagy Lászlóné Csesznyák Elza tulajdona. A második világháború után családok laktak benne, az 1970-es évek végétől a Belügyi üdülőhöz tartozott. Az 1980-as években közösségi célokat szolgált, majd magántulajdonba került. Működött benne panzió, szórakozóhely is, most üresen áll.

Forrás: Némethné Rácz Lídia: Barangolások Balatonfüreden – utcák, házak, történetek Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2019.