Lépj be velünk a csipke titkokkal teli világába!
A komód tetején a váza alatt lapuló, vagy a fiókok mélyére száműzött, elfeledett csipke most előbújik az árnyékból, hogy a rávetülő reflektorok fényében végre megmutassa alulértékelt szépségét, különleges ragyogását, és világ elé tárja készítőinek páratlan kézügyességét, szaktudását és végtelen türelmét.
A számtalan csipkekészítési technikának és a határtalan képzeletnek köszönhetően a csipke mintáinak gazdagsága a természet formáinak gazdagságával vetekszik – így a benne rejlő lehetőségek is végtelenek. A csipkekészítés tudása kulturális örökségünk szerves része, amit kötelességünk megőrizni, ápolni. Ideje, hogy ne csak öltözékek részleteként vagy lakásdíszként tekintsünk erre a kézműves remekre, hanem olyan alkotásként, amely művészi rangra emel szinte mindent, amivel kapcsolatba kerül.
A csipke: luxus. Az idő, a szakértelem, a fantázia gazdagságának luxusa.
A kiállítás
A csipkekészítés egy csodálatos ősi tudás, az angol neve, a „lace” a latin „laceum” szóból ered, ami eredetileg hurkot, hurkolást jelent – a kifejezés ezzel tulajdonképpen a módszer lényegére utal, ami nem más, mint a többfajta eszközzel és módszerrel végezhető művészi hurokkötés.
Az európai csipkeművészet az 1500-as évekre nyúlik vissza, a kiállítás legrégebbi darabja az 1700-as évekből származik.
A tárlat a kortárs divattal állítja szembe az antik csipkéket, hogy a különleges kelme megmutathassa ma is nagy hatást gyakorló, inspirációs erejét.
Első terem
A bejárat utáni legelső teremben látható ruhákon antik minták pompáznak, holott ezek az anyagok már gyári technológiával készültek. Az ötös csoport két szélén álló kreáció csipkéi egy svájci gyárból kerültek ki. A modern, magas minőségű ipari csipkegyártás különlegessége, hogy ősi motívumokat használ ugyan, ám ma már olcsóbb, műszálból készült alapokra kerül a selyemszállal hímzett minta: a végeredmény egy finoman megmunkált, ugyanakkor kifizethető csipkeanyag.
A mellettük álló ruhák ujjai chantilly csipkéből varródtak, ami a francia csipkegyártás egyik remekműve. Ezek a minták és minőségek az 1700-as évek végén születtek – azóta gyártják őket, igaz, ma már gépekkel. A csipkét lyukkártyákkal készítik, ami hasonló elven működik, mint a 3D nyomtató. Egy-egy csipkeminta kártyája sok száz, sok ezer kis lyukból áll, ezek a lyukak irányítják, hogy mikor melyik szálat emelje fel a szövőszék, és hogy milyen ritmusban, hogyan jöjjenek a keresztszálak, hogyan sűrűsödjön a minta. Mivel az évszázadok során megőrizték az eredeti lyukkártyákat, a több száz éves minták ma is tökéletesen reprodukálhatók.
Az ötös csoport legmagasabb pódiumán álló, a kiállítás plakátján is szereplő, ikonikus KATTI ZOÓB ruha spanyol csipkéből készült, amely pontos eredetét homály fedi, csak annyi biztos, hogy nagyon régen került a műhelybe. A ruha attól különleges, hogy a csipke hátterét egy nagyon finom, aranyszállal átszőtt selyemorganza adja – a bélés értékesebb anyag, mint a csipke: az erős karakterű organza gyönyörűen, szoborszerűen tartja a leheletvékony felső anyagot.
A mai darabokkal szemben egy helyenként sérült, de még mindig gyönyörű, laza esésű csipkeruha pompázik, amely az 1920-as évek elején készült: egy bécsi gyűjtemény részeként vásárolt art deco koktélruha. A hozzá tartozó, testet takaró alsóruha már elveszett, de ez a százéves darab ma is bárhol, bármilyen eseményen megállná a helyét.
Palotácska – belső terem
A Divatmúzeumba rengeteg antik, vintage darab érkezik adományként, óriási mennyiségben ajándékoznak nekünk csipketerítőket, azokat a klasszikus darabokat, amik a nippek, vázák alatt lapulnak nappalikban, szalonokban.
Adta magát hát az ötlet, hogy ezzel a kiállítással nagyanyáink csipketerítőit is megmutassuk – újszerűen prezentálva, hangsúlyosabban, méltó figyelemmel megtisztelve őket és készítőiket. A természetes formákat követve, a terítőcskékre bízva az irányítást, a terem közepén látható selyemtüll alapruhára varrtuk fel őket.
A többi itt látható ruha nagy része szalonfüggönyökből vagy terítőkből készült, de fontos hangsúlyozni, hogy csak olyan darabokból lesz ruha, amelyek sérültek, és eredeti formájukban már nem menthetők.
Csipketípusok
A csipkének egészen különleges, páratlan szakértelmet igénylő formái is léteznek, ez valóban egy ezerarcú kelme: létezik vert csipke, kötött csipke, horgolt csipke, csomózott csipke, varrott csipke – ebben a térben megpróbáltunk minél több fajtát bemutatni közülük.
A szalagcsipke például könnyen azonosítható, mert ennek motívumai apró szalagokból alakulnak ki. Először szalagokat szőnek: ahány szál van egy szalagban, annyi szál cérnát fűznek egy-egy úgynevezett bobbinba vagy orsóba, és ezeket bobbinra tekert szálakat keresztbe, oda-vissza rakosgatják egy előre megrajzolt minta szerint, majd gombostűvel rögzítik a csomókat. Így születnek a hajszálvékony, gyönyörű szalagok. A szalagokból pedig már egy másik technológiával hozzák létre az összehímzett, meseszép kompozíciókat – az ismét egy teljesen másfajta művészet és szaktudás.
A teremben jól felismerhető egy másik jellegzetes technológia is, a hálós alapszerkezetű necc-csipke. Ennek alapja pontosan ugyanaz a kötési, csomózási módszer, amivel anno a halászhálók születtek, annyi különbséggel, hogy míg a halászhálót félméteres, csónakhoz hasonló eszközzel kötötték, a necc-csipkét egészen picivel. Amikor ez a bizonyos alapháló elkészült, a korszaknak megfelelő díszítő motívumok szerint behímezték. Ez a hímzés a zoknistoppoláshoz hasonló elven alapszik.
Az erkélytől jobbra felállított, pánt nélküli, rojtozott aljú ruha alapanyaga egy ’50-es évekből származó terítő volt. A szirmokat úgy horgolták, hogy azok mosás után is megtartották eredeti formájukat: vasalóval sem lehet őket alakítani, változtatni. Ez a kézimunka mindenáron megőrzi a karakterét.
Vele szemben egy halványsárga csíkos kompozíciót állítottunk, amely szintén horgolt csipkéből varródott: a ’60-as, ’70-es évekből származó darab különlegessége, hogy miközben a horgolás és a csipkekészítés igen gazdag formavilágra ad lehetőséget, erre a mintára a minimalista geometria és a megtartóztatás, a monotonitás a jellemző.
A sarkokban látható darabok eredetileg függönyként szolgáltak. A minta úgy került bele, hogy kihúzták az anyag szálait, majd pelenkaöltéshez hasonló varrással rögzítették a kirajzolódott geometrikus mintákat.
Torzók
A torzókon látható alkotások többsége a Petőfi Irodalmi Múzeum Textúra című kiállításán debütáltak: a szöveg, a textil, az irodalmi textúra közös metszéspontjait vizsgáló tárlaton ezek a páncélszerűre keményített csipketöredékek a levegőben úsztak, megidézve azokat a lányokat, asszonyokat, akik régi és kortárs irodalmi művek ihletforrásaként szolgáltak.
Palotácska – Külső terem
A terem egyik központi pódiumán álló fehér ruha csodaszép, gyöngyözött chantilly csipkéből született. Ezt a gazdagságot ma már számítógép-vezérelt technológiával készítik, ennek ellenére egyre nehezebb jó minőségű verziót találni. A látogatók is meggyőződhetnek a különbségről, ha megtapintják a középen álló, abroncsszoknyával megemelt, és a tőle jobbra elhelyezett, fehér ruha anyagát. Míg az előbbi leheletfinom, gyönyörűen mozog, az utóbbi, amely egy színházi munkához készült, merev, karcol, szúr, kényelmetlen a viselése is.
A finom aranyruhák ismét a kiváló minőségű kortárs csipkére nyújtanak érzékletes példát: a minőségi csipke ugyanúgy omlik, mozog, ugyanolyan lágy, mint a selyem.
Az ablakkal szembe fordulva, a jobb oldalon múlt és jelen találkozása rajzolódik ki: a szoknyás összeállítás felsőrészét díszítő csipketöredék az 1700-as évek végén készülhetett, egy rendkívül izgalmas technológiával, tüllre hímzett selyemzsinórból. Ez a legérzékenyebb darab a kiállításon. A szoknyarész egy olasz gyárból származó organzából készült, amelybe történelmi épületek mintakönyvéből szőtték bele az épületdíszek mintáit.
A mellette álló öltözék mai, kortárs összeállítás: gyári chantilly csipke és KATTI ZOÓB nadrág.
Az ablak másik oldalán kihelyezett fekete ruha Chanel csipkéből született. Egy karakteres divatmárka nem csupán azzal alkothat nagyot, hogy kitalál egy extravagáns szabásvonalat, hanem az innovatív anyaggyártási technológiáival is képes lenyűgözni a világot. Karl Lagerfeldre különösen jellemző volt ez a fajta újítás: állandóan alakította, variálta a textileket, kísérletezett a módszerekkel.
Társa egy fűző-flitteres tüllszoknya kompozíció: a fűző jelentős elem a divatház múltjából. A több mint harmincéves KATTI ZOÓB márka második kollekciójából származik, amikor a tervező kitalálta, hogyan lehetne a kényelmetlen, sűrűn szőtt fűzőselyem helyett valami légiesebb anyagból fűzőt kreálni. A ráapplikált akantuszlevél a brand egyik ikonikus motívuma.
A terem túlsó oldalán, a lépcsővel szemben jobbra nemzetközi divatházak ruhái láthatók. A nylonnal borított Alessandro Dell’Aqua ruha a divatvilág humorát illusztrálja: ez a modern márka állandóan valami meghökkentőt, innovatívat hoz létre, és merészen újít olyan klasszikus anyagokkal is, mint a csipke.
Mellette a ’80-as évek híres olasz dizájnját mutatja be egy Luisa Spagnoli komplé. Érdekessége, hogy míg a csipke korábban jellemzően alkalmi öltözék volt, hisz az anyag könnyen sérült, a gyártási technológia itt már elérte azt a minőséget, ami lehetővé tette a csipke mindennapos viselését és a rendszeres mosását is.
Tőle jobbra megint csak egy izgalmas, komputer-vezérelt technológiával kialakított textil kapott helyet. A mintát adó színes szálakat leheletvékony, szintetikus szállal kötik össze úgy, hogy valójában nem is látszik, mi tartja azokat.
A szemben lévő falnál álló torzón ezüst szálból készült felső látható: a kizárólag fémszálból megalkotott csipke nagyon elterjedt volt a 19. század végéig, különösen az egyházi textilekre jellemző. A mellrészt díszítő kis bútortextil-töredék és a felső többi részének anyaga születése között eltelt nagyjából száz év, mégis tökéletes köztük a harmónia.
A lépcsőhöz legközelebbi ruha kortárs gyári csipkéből varródott: a spanyol csipkegyártás egyik ékes példája, vegyes technológia, csomózás, hímzés, szövés is van benne.
Emelet
A padlástérben javarészt szalonfüggönyök, hatalmas terítők, illetve egyházi textilek, szószék- és oltártakarók kaptak helyet. A tárlat ebben a formában szeretné érzékeltetni, micsoda elképesztő attrakciót nyújtott egy míves szalonfüggöny, illetve hogy mennyi munkára és szakértelemre volt szükség a megalkotásukhoz – legyen szó kézi vagy géppel szőtt darabokról.
Jellegzetes mintáiról könnyen felismerhető a bécsi szecesszió grandiózus, kézimunkával létrehozott szalonfüggönye: leheletvékony batisztból kivágott textildarabok alkotják a mintát, amelyeket icipici öltésekkel varrtak össze.
Mellette, a sarokban álló, rojtokkal ékesített darab egy 1930-as években gyártott amerikai függöny. Az amerikai art deco a legfinomabb kézimunkákat is villámgyorsan lefordította gépi gyártásra, ami szintén megdöbbentő tudásról és szakértelemről árulkodik.
A tér kialakításánál a hihetetlen tehetségű Paul Poiret munkássága szolgáltatta az ihletet: a francia divatművészet egyik legnagyobb zsenije álmodta meg a lágyan omló, földet söprő operakabátot. Ennek a ruhadarabnak a formáját vettük kölcsön a látványos csipkedarabok bemutatásánál. Ily módon teljes pompájukban megcsodálhatók az angyalmintás egyházi csipkék, a nagyléptékkel hímzett art deco necc-csipkefüggönyök, a pazar kortárs darabok, miközben Poiret emléke előtt is tisztelgünk.
A tárlaton szerettünk volna olyan anyagokat is bemutatni, amelyek elképesztően látványosak, ugyanakkor minőségben nem képviselnek értéket. Remek példa erre a fekete, gyöngyözött neccruha, amelynek viselése is kényelmetlen, mivel az anyag különösen durva és szinte hordhatatlanul nehéz.
A terem kiemelt helyén látható egy világos alapon fekete csipkéből készült fűző, egyszerű fekete nadrággal párosítva. Ez a felsőrész az 1800-as évek elejéről származó, brüsszeli csipketöredékből született meg – eredetileg zsidókendő volt.
Látogasd meg kiállításunkat, évszaktól és időjárástól függetlenül pompás balatoni program a Divatmúzeumban eltöltött idő!
Nyitvatartás:
Csütörtöktől vasárnapig 10:00-től 17:00-ig. Pénztárzárás 16:45-kor.